2016-ban az Ádám-díj Civil Társaság hozta létre az Ádám-díjat azzal a céllal, hogy felmutassák: igenis vannak férfiak, akik egyenrangú társak az élet minden területén, és egyenrangú társként viszonyulnak a kedvesükhöz. A párjuk jelölése alapján olyan férfiak kaphatják meg a díjat, akik sokat – az elvárhatónál alighanem többet – tettek azért, hogy társuk érvényesülhessen a saját munkaterületén. 2022-ben a díjazottak között volt városunk egyik lakója is, Radvánszky Péter, akit felesége, Radvánszki Edit terjesztett fel a díjra (nevük nem elírás). Editet egy korábbi cikkünkben már bemutattuk, hiszen a szociális munka napján a Belügyminisztérium Idősekért díjjal tüntette ki.
Mit lehet tudni az Ádám-díjról?
Az Ádám-díj Civil Társaságot V. Kulcsár Ildikó újságíró, Szűcs Andrea, a Magyar Ügyvédnők Egyesületének korábbi elnöke és Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon létrehozója alapította meg. A társaság a díjjal azokat a férfiakat igyekszik díjazni, akik segítik feleségük, párjuk karrierjének kibontakozását, hogy a bennük rejlő képességeket az embertársaink javára kamatoztassák, és akikkel szeretetben, méltó társként lehet élni. Én a feleségem, Edit vállalkozását támogatom mindenben. Évente három férfi kapja meg a díjat. A pandémia miatt viszont legutóbb öten voltunk díjazottak.
Mennyire érte váratlanul a díj?
Edit jelölt a díjra, amit sikerült titokban tartania. Óriási meglepetésként ért a hír, amikor közölte velem. A díjkiosztó napján is titkolózott, csak annyit mondott, hogy elegánsan öltözzek fel, mert meg kell jelenjünk egy eseményen. 300 jelölt közül lettem kiválasztva a díjra. Nagyon meghatódtam, a díjkiosztón küzdöttem a könnyeimmel, elsírtam magam.
Hány éve házasok?
Idén leszünk 46 éves házasok. Két gyereket neveltünk fel és három unokánk van.
Mivel foglalkozik?
Finommechanikai műszerészként dolgoztam az aktív éveimben, majd Dunakeszin lett egy gumiműhelyem, így jelenleg nyugdíjas vagyok, de kiegészítésként gumit szerelek.
Ön szerint mi a sikeres házasság titka?
Az egyéniségünk nem annyira hasonló, azt hiszem a személyiségünk inkább eltérő, így nálunk a különbözőségünk kiegészíti egymást. Fontos megemlítenem, hogy soha nem voltam féltékeny típus, természetesen maximálisan megbízom a feleségemben. Mindenben támogatom őt, hogy megtalálja a lehetőségeket, amelyek által kiteljesedhet. Mindig megosztottuk a közös teendőket. Amikor épp nekem kevesebb a munkám, akkor leveszem a válláról a terheket otthon. Ilyenkor én is szívesen beállok a konyhába, hogy ételt készítsek. Amikor Edit táncórákat ad a tanítványainak, akkor én főzök otthon, ha hazajön, az én főztömet eszi. Mi kiegészítjük egymást, ez erősíti a kapcsolatunkat. Aktívak vagyunk szerencsére, sokat utazgatunk, szeretünk kirándulni.
Ha jól tudom, a táncoktatás háttérfeladatait is ön végzi?
Amiben tudom, abban segítem. Hozom-viszem őt a tánctáborokba, ahol fotókat készítek, a hangosítás is az én feladatom, illetve a technikai feladatok.
Mennyire érte váratlanul, hogy a felesége a szociális szféra után szeniortánc-oktatással kezdett el foglalkozni?
Ő mindig sportolt valamit, illetve idősekkel foglalkozott korábban főállásban. Számomra nem volt meglepő, hogy ezt is kitanulta.
Ön is szeret táncolni?
Inkább a hagyományos táncokat szeretem. Ha táborba megyünk, akkor a fotózás után általában a wellnessprogramokat részesítem előnyben, szeretem áztatni magam.
Mit gondol, mit szeret önben a felesége a legjobban?
Remélem azt, amilyen összességében vagyok.
Részlet a feleség, Edit leveléből, amivel felterjesztette férjét a díjra
“Valamikor nagyon régen, pontosan 46 éve még Ő és Én voltunk. Ő, a kockás nadrágos, udvarias, kedves fiú és én, a sovány, nyurga tinédzser a maga 183 centijével, aki azt hitte, ezekkel a paraméterekkel senkinek sem fog megtetszeni. És ez a szerény fiú egy éven keresztül minden nap ott várt az orvosi rendelő előtt, hogy az ügyeletből biztonságban hazakísérjen a késői órán. Ehhez naponta 8 kilométert kellett megtennie gyalog, de Ő jött, ha esett, ha fújt. A portás bácsi mondta is, ez a legény magát nagyon szeretheti.”
“Rakta, tolta belém az energiát, nem számított, hogy már sok a teher, ezt velem és a gyerekeivel sosem érzette…. Sokan mondják, hogy a megszokás, egymás tisztelete, a család tart össze két embert. Biztosan igaz, csakhogy én ma is szerelmes vagyok a férjembe! Ahogy Ő tud rám nézni úgy soha senki, ahogy Ő tud rám figyelni úgy soha senki. Te voltál nekem az első, az egyetlen, és ezentúl te leszel az én Ádám-díjas, pótolhatatlan férjem! Köszönöm!”
