Akad, aki nagycsaláddal vág neki az ünnepeknek, és olyan is, aki egyedül üli meg a karácsonyt. Ám az, hogy ki milyen derűsen éli meg, sokszor azon múlik a leginkább, hogy kinek mekkora a belső harmóniája.
A napokban a Dunakeszi Nyugdíjas Kiránduló Klub karácsonyi ünnepségén jártunk, a VOKE József Attila Művelődési Központban, ahol az intézmény vezetője, Csoma Attila köszöntötte a megújuló otthonukban a nyugdíjasokat. A jelenlévő vendégekkel beszélgettünk arról, hogy ki miként várja az ünnepeket, valamint arról az ajándékcsomagról, amit a polgármestertől és az önkormányzattól kaptak. Lássuk tehát, mit szóltak a karácsonyi ajándékhoz és vajon miként várják a karácsonyt!
Radvánszky Györgyné Etelka elmondta, három fiú édesanyja, és természetesen a családja körében tölti az ünnepeket. „Könnyű dolgunk van, ugyanis a három fiúból kettő velünk él. Igazi nagycsalád vagyunk, az egyiküktől már unokánk is van, aki már 5 éves, ő is velünk él. Leginkább róla fognak szólni az ünnepek – mesélte a maga visszafogott szerénységével és halk szavával. Az önkormányzattól kapott ajándékot megható és kedves gesztusnak tartotta, de hozzátette azt is: az egyik legnagyobb meglepetés az volt, hogy a művelődési házban tartották az eseményt. „Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó állapotban van” – mondta a Dunakeszi Postnak a felújított épületről.
Lekli György már hét éve tagja a Dunakeszi Nyugdíjas Kiránduló Klubnak. „Minden évben kapunk valami figyelmességet, már meglepődni nem lepődök meg, de bevallom, jól esik – mondta mosolyogva. György kapott egy másik csomagot is, ugyanis kiderült, korábban táncokat tanított a klubtársainak, igaz, már visszavonult, átadta a stafétabotot. „Janicsák Istvántól, és a veresegyházi asszonykórustól lestünk el tánclépéseket, ám volt olyan is, amikor Michael Flatley előadását utánoztuk” – mondta nem kis megdöbbenésünkre. És hogy miként tölti az ünnepeket? „Két lányunk van, a kicsi még velünk él, de a nagy már kirepült, családja van, egy 19 éves nagylánya, akinek nemrég volt a szalagavatója – meséli büszkén. – De ünnepeket együtt töltjük. Első nap mi megyünk hozzájuk, majd másnap ők jönnek hozzánk, az ünnep harmadik napján pedig már pihenünk, készülünk lélekben a szilveszterre.”
Istenesné Lipnéczky Annamária az új tánctanár, ő tanítja be a nyugdíjas klub tagjainak a legújabb tánclépéseket. „Nos, én bevallom, meg sem lepődtem az első ajándékcsomagon – mondja, – ám annál inkább második ajándékon, hiszen az valóban meglepetés volt. Azt kifejezetten a táncoktatói munkámért kaptam, és hallatlan jól esett – mondta nyugodt derűvel a hangjában. Elárulta azt is, hogy idén meghitt kis karácsonyuk lesz a férjével, és a lányával, aki tavaly férjhez ment és kirepült, ám az ünnepekre hazatér.
Pölöskei Lászlóné az örök vidám, dinamikus asszony. Boldogan mondta: nagyon örül annak, hogy a Nyugdíjas Kiránduló Klub visszatérhet hamarosan a régi-új otthonába: „Szerettünk a Radnóti Gimnáziumba is járni, csak az nekünk jóval messzebb volt, és sajnos ott kevés időt is maradhattunk, nekünk ez most szép ajándék, hogy ismét a József Attila Művelődési Központba térhetünk vissza – mondja a tőle megszokott derűvel. De boldogan sorolja azt is, hogy mi minden lapul a csomagban, amit kaptak: „Van itt minden! Tessék nézni: méz, kávé, tea, szaloncukor, még mézes puszedli is!” És hogy miként töltik a karácsonyt? „Már egy héttel korábban ellátogatunk az öcsémhez. Heten voltunk testvérek, ő gondozta a szüleinket, és ilyenkor mindig elutazunk hozzá. A fiúnk nagycsaládos lett, és három unokánk is van tőle, így karácsonykor náluk is sokat vagyunk – mondja ragyogó szemekkel.
Takács Jolán egy derűs hölgy, nevetve mondja is: ő bizony már be is szerezte a “kábítószereket” karácsonyra. Kiderült ugyanis, hogy egyedül tölti az ünnepeket.
„Sajnos úgy alakult az életem, hogy sokáig a szüleim, majd a magam egészsége is rakoncátlankodott, és így nem lett családom. Az én időmben ugyan még nem, de manapság ezt úgy hívják: szingli – mondta csibészes mosollyal a hölgy, aki szerencsére rendkívül kiegyensúlyozott, derűs személyiség. – Az éjféli mise későn van, így arra nem szoktam menni, de ilyenkor, karácsonykor mindig ellátogatok a Szent Mihály templomba is, mert ott vannak az jó szüleim eltemetve – mondja picit komolyabban, majd ismét felcsillan a szeme. Megvan már szokásos keresztrejtvény, előkészítettem a kedvenc könyveimet is, amiket ilyenkor újra és újraolvasok. Szeretem a tévéműsorokat is nézni ilyenkor, hiszen kedves filmeket adnak” – sorolja vidáman, hogyan is érdemes hozzáállni, ha éppen úgy alakulna az életünk, hogy magunk társaságával töltjük a karácsonyt.
