Miként kell elképzelni egy iskolát, ami telis-tele van eminens tanulóval, és milyen lehet egy ilyen intézmény vezetője és pedagógia módszerei? Nem kell messzire menni, hogy megtudjuk. Dunakeszi közismert gimnáziumában, a Radnótiban jártunk. Tartson velünk, meg fog lepődni!
Karinthy Frigyest is megihlette, ám mindannyiunknak van elképzelése, avagy tapasztalata arról, milyen is egy eminens, vagy éppenséggel stréber tanuló. Nos, kissé tudálékos, aki meglehetősen rugalmatlanul szabálykövető, ám célját eléri: kitűnő tanuló. Hallgasson bele a Tanár úr kérem ideillő részébe, amikor is a jó tanuló felel. (Ha nincs ideje, bátran ugorja át ezt a kis hangulatkeltő videót, lesznek itt még bőven érdekességek!)
[youtube height=”HEIGHT” width=”WIDTH”]www.youtube.com/watch?v=pUo4EdKzDOA[/youtube]
Nos, jeles, sőt kitűnő tanulókból nincs hiány a Radnótiban. Több rangsor is készül Magyarország vezető középiskoláiról, ám az egyik legismertebb a HVG kiadványa, mely A 100 legjobb gimnázium és szakközépiskola címet viseli. Számtalan szempont szerint veszik górcső alá a hazánkban működő intézményeket: az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken elért helyezések, valamint az intézményben érettségizők felsőoktatási felvételi eredményei alapján, emellett kompetencia felmérések is vannak, amik a szövegértést és a számolási készséget hivatottak vizsgálni. Nos, ebben a szigorúan kialakított kritériumrendszerben idén Pest megyében a 3. helyezett lett, országosan pedig a 28. helyezést érte el, a vidéki középiskolák között pedig 13. lett a dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium. Utána eredetünk, mi minden állhat a sikerek hátterében, mi zajlik a zord falakon túl.
Délután négy óra. A gimnázium aulájában több fiatal beszélget még. Más iskolákban a csöngetés után mindenki felkapja a cókmókját, és felszabadultan suhan ki az iskolából, visszakapta szabadságát. De itt nem, és ez eddig bele is férne a klasszikus jó tanulókról alkotott elképzeléseinkbe. Megkérdeztünk egy háromfős társaságot, akik vidáman beszélgettek, hogy miért nem indulnak,, tán valamiféle speciális szakkörre várnak? A válasz egyszerre szakadt ki belőlük:
„Csapatszellem!”
És kacagtak egy nagyot, hogy ennyire egyszerre tört ki belőlük. Hozzátették: minden nap, tanítás után még itt maradnak beszélgetni. Eltréfálkoznak azon, hogy szerintük minek köszönheti az iskola ezeket a sikereket, így eszükbe jutnak a kevéssé jól sikerült eseteket, finom iróniával emlegetik azokat, majd hirtelen komolyra fordítják a szót. Elismerően beszélnek az egykori, és mostani diáktársaikról, az egyikük a testvérével a NASA által kiírt pályázaton nyert, majd egy lány ámulva emlegeti iskolatársát, aki nem csupán színjeles volt mindenből, de sikeres volt a néptánc és majd minden területen, emellett ragyogóan szép volt, és ráadásul hallatlan kedves, nyitott személyiség is. És akkor ehhez most hozzáfűznénk: az ilyen embereket sok helyen nem csodálva emlegetni szokták, hanem sokkal inkább a hibáikat keresni benne, így minden elismerésünk Azaz, az ifjú hölgy, aki ezt elismerően felemlegette, éppen ennyire izgalmas ember!
A sikerek a számok által is megmutathatók. 4,75 az érettségi átlag, az intézményben vizsgázók fele kitűnőre érettségizett tavaly, 70%-a vagy jelesre, vagy annál is jobban vizsgázott. Ezek után nem meglepő,
a felvételi arány 93%, azaz a 104 érettségiző diákból kilencvenegy diákot vettek fel egyetemre, hatot pedig főiskolára.
Az itt végzettek közel 10%-a pedig külföldön tanul. Vajon milyen egy ilyen intézmény pedagógiai koncepciója? Vajon kik dolgoznak itt a sikereken a diákokon túl? Erről kérdeztük az intézmény igazgatóját, Varga Tibort. Ha most egy szigorú arcú, morcona alakot képzelnek maguk elé, csalódni fognak, egy jó kedélyű, vidám tekintetű vezetővel találkozunk.
„Valóban egészen kitűnő a diákgárda és a tanári kar is” – kezdi felvázolni azt, hogy a számok mögött valójában emberek, és kemény munka rejlik. – „Persze hozzátartozik, hogy már az intézménybe bekerülni sem egyszerű: tehetséges diákok érkeznek eleve, 4,65 a minimum átlag, a négy évfolyamos képzésre háromszoros a túljelentkezés, a kis gimnazisták ötször annyian jelentkeznek, mint amennyi hely van. A tanulók 60%-a Dunakeszin él, ám az iskola programjának része, hogy a régióban élő tehetséges gyermekek és szüleik igényeit szem előtt tartsuk, így vannak diákjaink Fót, Göd, Nagymaros, Veresegyháza, és még számtalan környékbeli településről.”
Az iskolában valódi tehetséggondozás folyik, nem lehet nem észrevenni. Ott jártunkkor egy szimpatikus tanárnő kopogott be az igazgató úrhoz, kezében rengeteg feladatlappal. „Történelem OKTV-s adatlapokat hoztam” – mondja, és leteszi az asztalra. A feladatlapok legalján azonban egy rendhagyó űrlap is kandikál. „Jár az osztályba egy gyengén látó kislány, nagyon tehetséges. Ez az ő feladatlapja – mutatja a formabontó méretekkel rendelkező lapot. – Rendszerint előre szólunk a központban, hogy számára küldjenek egy speciális nyomtatványt, ami sokkal nagyobb betűméretekkel készül el, ezért ez a nagy méret.”
„Nálunk nem szempont, hogy reál vagy humán tárgyak előtérbe kerüljenek, sőt, nincs is tagozatos osztályunk. Továbbmegyek: miután nagyon fiatalon kerülnek az iskolába a diákok, ezért annyi idősen sem azt tudják, hogy mi érdekli őket valójában, hiszen lehet, hogy egy tehetséges pedagógus általános iskolában kedvet csinált egy tárgyhoz, ami valójában nem is annyira izgalmas számára, mint amilyenné a tanár személyisége tette számára, avagy meglehet, hiába tanították jól, mégsem abban a tárgyban igazán tehetséges. Éppen ezért
mi nyitva hagyjuk a lehetőséget a gyerekek számára, hogy akár az utolsó évben is váltsanak fakultációt,
aszerint, milyen irányban szeretnének utána a felsőoktatásban elindulni” – meséli az egészen egyedülálló, emberközpontú koncepciójukról.
Ami a tantárgyakat illeti, nem hanyagolható el, hogy a 8. osztály után az iskolában tanulók úgynevezett nyelvi előkészítőn vesznek részt. Ennek köszönhetően 16. lett az iskola a nyelvi érettségik alapján. A 104 végzős összesen 150 nyelvvizsgát tett le. Nem elírás, akad, aki két nyelvből is hivatalos okiratot szerzett. 41-en pedig felsőfokú nyelvvizsgát tettek.
Az igazgató hangsúlyozza, fontos irányelv számukra az iskola mottója is, és már idézi is fel fejből a sorokat:
“Minden napunk az iskolában újabb és újabb üzenet a jövőnek,
melyet mi vagyunk hivatva kézbesíteni, ugyanakkor minden
napunk lehetőség is arra, hogy megtudjuk, kik voltak és
mire törekedtek elődeink, mi magunk pedig felfedezhessük,
kik vagyunk, és miért vagyunk ezen a világon.“
A siker további miértjeit kutatva a következő okokat jelölte meg még az igazgató: „Kitűnő, és jól felkészült tanári gárda, akik mérhetetlenül elhivatottak, és képesek átadni a tudásukat. Nem csupán a gyermekink kapnak díjakat Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken, de a tanárokat is időről időre elismerik országosan. Van, hogy éppen a sikeres diákjaink miatt figyelnek fel rájuk, és emiatt keresik meg. Hadd említsem meg, hogy a pedagógusaink közül Szilágyiné Manasses Melinda, Viczencz Katalin, valamint Bánhegyesiné Topor Gizella Graphisoft-díjat kaptak a matematika területén elért kiemelkedő tehetséggondozó munkájuk miatt. Dr. Tölgyesiné Irmes Marianna kolléganőnk a fizika tehetségeinek gondozásáért Ericsson-díjban részesült” – nyilatkozik elismerősen a kollégáiról.
A tanárnő munkájáról itt tudhat meg többet:
[youtube height=”HEIGHT” width=”WIDTH”]https://www.youtube.com/watch?time_continue=6&v=Fg3S383pYVw[/youtube]
Varga Tibor megemlíti, hogy a kollégák közül, akinek ideje engedi, a munkaidőn túl is időt szán a tanítványaira, És hogy mi az igazi elismerése a pedagógusok munkájának? „A gyermekek hálás tekinteténél nincs nagyobb jutalom” – mondja őszintén mosolyogva. A végzettek közül va aki az Egyesült Államokban, a Facebook-központjában dolgozik, de neves sportolók, olimpikonok is kikerültek az intézmény falai közül, akiknek speciális tanrendet biztosított az iskola, ami a sportsikereikhez elengedhetetlen. De az intézmény falai közül kerülnek ki a térség és az ország leendő vállalkozói, politikusai, vagy akár a jövő tudományos szakemberei. Sőt, akad az egykori diákok közül több is, aki annyira megszerette az iskolát, hogy tanárként tért vissza oda.
Azonban tovább kutatva a siker okait újabb és újabb érdekességek derülnek ki. „Fontosnak érzem, hogy kamaszkorban a korosztályi hatás nagyon erős, és nálunk naponta azt hallja, hogy valaki ügyvéd akar lenni a diáktársai közül, másik orvos, mérnök, vagy programozó. Hihetetlen erejű tud lenni, ahogy erősítik egymást a célok kitűzése tekintetében” – hívja fel figyelmünket egy olyan tényezőre, amire elsőre nem is gondolna egy laikus.
Az igazgató úr azonban a sok számadat és a teljesítmények elismerése közepette szinte felcsattan: „De ezek csak számok és díjak! Az, hogy ki mennyire értékes, nem ezen áll, vagy bukik! Kétségtelen, nagyon tiszteljük a diákok munkához való hozzáállását, ami ezekhez a szép eredményekhez alapvetően fontos. Nekünk célunk, hogy legyen hivatásuk, azaz olyan területen helyezkedjenek el később, amit szívvel-lélekkel tudnak csinálni, ám mindemellett azok, akik nem kimagaslóan tehetségesek egy-egy tárgyban, éppen annyira sokat érnek. Rengeteg értéke van egy embernek, és nem csak ezeken az eredményeken múlik.
Vannak olyanok, akik például tanulmányok területén esetleg nem jeleskednek kiugróan, ám a közösségbe betöltött szerepük kétségtelenül fontos
– és ezzel egyértelművé válik, miféle humánközpontú nevelés rejlik meg a tantárgyi oktatás mögött. Az iskolában a tanulmányi eredményeken túl is jeleskedő, példamutató diákok is kitüntetésben részesülnek, így a Radnóti-díjban, míg azok, akik jótékonysági területen is jeleskednek, Rotary-díjban részesülnek, és ezek az elismerések a számokon már jóval túlmutatnak.
Az iskolában a közösségi életre, avagy amit az aulában ücsörgő fiatalok emlegették, a csapatszellemre nagy hangsúly fektetnek, évente több rendezvény szolgálja azt. Kezdve a gólyatábortól, amikor a leendő iskolatársak először találkoznak, ráadásul az iskolapadokon kívül, így szeptemberben az iskolában már jó ismerősként üdvözlik egymást az elsősök. De az igazgató úr fontosnak tarja, hogy a nemrég felújított aulának olyan lett a térkialakítása, ami a lehetővé teszi a kisebb és nagyobb társasági életet is.
Vajon mikor alakult ki ez a számtalan tehetséget vonzó, nívós oktatás az intézményben? Erre is próbáltuk megtudni a választ Varga Tibortól, aki immár negyven éve oktat az iskolában, és immár 25 éve az igazgatója az intézménynek. Látszik, a kérdéssel megfogtuk. Gondolkodóba esik. Ismét a számokhoz nyúl, amikor a memóriájában keresgél támpontot. „Arra emlékszem, hogy amikor az iskolába érkeztem fiatal tanárként, akkor 3,83 volt a tanulmányi átlag – idézi fel lassan a számokat – Már akkoriban is kiemelkedő volt a pedagógiai szellemiség, az iskola vezetőinek kiemelten fontos célkitűzése volt, hogy ne a programokhoz igazítsák az iskolában folyó munkát, hanem a tanulók igényeihez. Talán olyan 23 éve volt a változás, amikor megjelent a nyolcosztályos képzés…” Mi pedig elmosolyodva nézünk az igazgató úrra, úgy mondjuk: „Akárhogy gondolkodunk, de akkortájt mintha lett volna egy másik jelentős változás is az intézményben, mégpedig az iskola vezetésének élén…” Ekkor szerényen ránk néz Varga Tibor, kicsit mintha zavarba is jönne a gondolattól, nem is mondd semmit, mindössze csak elneveti magát…
