Gyakran úgy élünk egymás mellett, hogy szinte semmit nem tudunk a környezetünkben élő emberekről: mivel foglalkoznak, mi érdekli őket, mi a hobbijuk. Pedig elég, ha csak nyitottabb szemmel járunk, ha kedvesen mosolygunk az eladóra és egy-két jó szót váltunk vele. Mindjárt többet tudhatunk meg róla, s más szemmel nézhetünk rá. Egy igazán különleges hölgyre bukkantunk mi is, egy igazi állatvédőre. Dalmadiné Ildikóval beszélgettünk, aki nap mint nap ment meg életeket.

Ildikó hat éve költözött Kiskőrösről Dunakeszire, férjével és két lányával. Ott is foglalkoztak már állatvédelemmel, de akkor még nem ilyen módon. Ha egy állatot meg akartak menteni, még nem tudták, ki az, akinek egyáltalán szólhatnának, ki az, akitől segítséget kérhetnének.

dalmadiéné ildikó (14)

Miután Dunakeszire költöztetek, hogyan találtátok meg a helyeteket?

– Kijártunk a Noé Állatotthonba önkénteskedni, kutyákat sétáltatni, kenneleket takarítani. Az akkor épülő cica kifutóhoz vittünk cserjéket, megmaradt járólapokat, cserepeket, bújókat. Nagyon sok “haszonállat” is megtalálható ott, akik szintén mentettek! A lányaim is nagyon élvezték ezeket a hétvégi programokat, és bizony ott szembesültünk azzal, hogy nem elég szeretgetni ezeket az állatokat, tenni kellene valamit, hogy ne kerüljön ennyi állat menhelyekre, és ami még rosszabb, gyepmesteri telepekre! Egyébként a Noétól fogadtuk örökbe az akkor 3 éves Zoékát, egy 3 lábú keverék kutyuskát, aki már 5 éve családunk tagja!

12143093_1402132496522102_6295360659484717412_n

Mi volt az első nagy “akciótok”? 

– Önkénteseket toboroztak Pilisszentivánra egy megszűnt gyár épületébe, ahol se víz, se fűtés, se villany nem volt. Iszonyú hideg december volt, de ez az egy lehetőség volt arra, hogy Abonyból oda menekítsenek több mint tíz kóbor kutyát, akikre már meg volt adva a kilövési engedély! Enikő lányommal jelentkeztünk: mentünk és segítettünk sok-sok civil ismeretlennel együtt! Nagyon nagy összefogása volt ez, de megérte: lett áram, lett kályha és hoztunk vizet egy közeli kútról. Rengeteg ember segített ismeretlenül, amiért ma is hálásak vagyunk! Önkéntesként hónapokat töltöttünk együtt, összebújva, hálózsákokon aludtunk a földön olyan kutyákkal, akik nem voltak emberekhez szokva. A kutyusok rettegtek tőlünk, de tudták, hogy mi jót akarunk nekik, ezért boldogan bújtak az ölünkbe! Sok kölyökkutya is volt, akik szépen növögettek. Közben Facebookon képeket posztoltunk róluk, próbáltuk őket örökbe adni, és legnagyobb boldogságunkra szinte mind gazdihoz került! Ez alatt a nagy mentés alatt találkoztunk olyan emberekkel, akik már régebben állatvédelemmel foglalkoztak, így sokat tanultunk tőlük! Itt indult el a mi állatvédelmünk, itt mélyültünk bele ebbe a néha csodálatos, néha borzasztó világba!
pilis

Milyen állataitok vannak otthon, akiket befogadtatok? 

– Van egy 12 éves labradorunk, Maci. Őt tenyésztőtől vettük. És van a mi Zoékánk, akiről már meséltem. Vannak még halaink, hörcsögeink és egerünk is! Bizony nagyon sok kisállatot is kidobnak. Az is megesik, hogy lomtalanításkor kiteszik ketrecestől a megunt fotel mellé.

dalmadiéné ildikó (6)

Ezek szerint van olyan, hogy az emberek nem tudatosan tesznek rosszat az állataikkal?

– Igen, van olyan! Ha én rossz körülmények között tartott állatot látok, jelzem a gazda felé, és szép szóval általában meg is találjuk a megoldást! Nagyon sok ember azt gondolja, hogy egy állatvédőnek kötelessége megoldani az ő problémáját, például azt, ha már nem kell neki a kutya, mert ugat, mert kapar, mert állandóan szökik. Úgy gondolják, ezt oldjuk meg mi, mert mi vagyunk az állatvédők. De rögtön akarják, mert különben utcára dobással, altatással fenyegetőznek. Innen üzenném nekik, hogy kedves gazdik, erről ti tehettek, ezt nektek kell megoldanotok! Foglalkozzatok vele, vigyétek el sétálni, vigyétek el kutyasuliba, és elsősorban ivartalanítsátok a kutyáitokat, a macskáitokat! Nem felelős gazdi az, akinek rendszeresen kint kóborol a kutyája! Kutya utcán csak pórázon legyen! Sokan nem gondolnak arra, hogy elüthetik, agyonüthetik a kutyájukat, vagy szaporítók keze közé kerülhet! Ez felelőtlenség!

dalmadiéné ildikó (12)

– Van, hogy találunk egy kutyát, nincs benne chip, és kénytelenek vagyunk menhelyre, gyepmesteri telepre vinni őt a gazda felelőtlenségéből adódóan! Sokszor anyagi gondok miatt nincs chip a kutyában, de kérdem én, ha chipre nincs pénze valakinek, akkor mit csinál majd, ha beteg lesz a kutyája? Jó lenne, ha az önkormányzat segítene ezeknek az embereknek a chippezésben és az ivartalanításban, mert amúgy lehet, hogy tudják, hogy az úgy lenne helyes, ha betetetnék, de sajnos nem engedhetik meg maguknak! Jó lenne az is, ha lenne Dunakeszin kutyafuttató! Ha este 8 után lenne chip leolvasási lehetőség, és ha még sincs a kutyában, akkor lehetősége lenne ideiglenesen elhelyezni őket. Nagyon sok ember azért fordítja el a fejét a csellengő állatoktól, mert nem tudja, mit kell tennie, fél, hogy nem kap segítséget!

A konyhában is odafigyeltek arra, hogy az állatok ne kerüljenek az asztalra?

– Mivel minden élet egyenlő, ezért a lányaimmal vegetáriánusok vagyunk! Ezen kívül nem járunk vadállatokat “szerepeltető” cirkuszokba, sőt tiltakozunk ellenük! Nem járunk Fóka showra sem! Undorítónak tartjuk, ahogy az állatokat kihasználják, mert ez egy nyilvános állatkínzás! Nem normális dolog vadállatokat idióta “produkciókra” kényszeríteni! Mert ugye azt senki nem gondolja, hogy jutalomfalattal motiválják őket? Nem! Hátborzongató kínzásokkal idomítják őket! Borzasztó, hogy gyerekeket visznek el ilyen helyekre! Mi nem hordunk szőrmét, mivel tudjuk, hogyan készülnek a szőrmebundák! Ketrecekben vegetálnak ezek a kis állatok, és kínok között halnak meg azért, hogy sznob emberek bundákban tetszelegjenek! Sajnos, amíg ezekre igény van, addig ezek a legális állatkínzások minden nap megtörténhetnek! A tetoválásaink nagy része demonstrálás az állatok kihasználása ellen! Mint minden tetoválásnak, ezeknek is mondanivalójuk van!

dalmadiéné ildikó (2)

Szerinted mikor érdemes elkezdeni a fiatalokat állatvédelemre tanítani?

– Születéstől kezdve fontos! Ha a szülő jó példát mutat, a gyermeknek természetes lesz az állatok védelme. Jó lenne, ha az iskolákban tantárgy lenne az állatvédelem! Szerintem nagyon érdekelné a gyerekeket, és a következő generáció már egészen máshogy állna az állatvédelemhez!

Most hol vagy, melyik szervezetnél?

– Anno egy viharos nyári éjszakán találtunk két bull típusú kutyát Dunakeszin az Auchannál a parkolóban, de senki nem tudott segíteni az elhelyezésükben. A képen ők vannak. Panna & Cotta lett a nevük.

Névtelen

– Végül az Argentin Dog Fajtamentéshez kerültek, Prisznyák Norberthez és Gőbölös Tündéhez, akik rendbe tették őket testileg és lelkileg. Jelenleg már boldog gazdis kutyusok, ráadásul együtt fogadták őket örökbe! Itt kezdődött a személyes kapcsolattartásom Tündiékkel. Elkezdtünk kijárni Ürömre a kutyasuliba dogozni, és bekerültünk egy remek “falkába”. Tündi és Norbi csodálatos emberek, akik a pokolból mentik meg a kutyákat, hosszú és küzdelmes munkával rehabilitálják őket, és végül gazdit keresnek és találnak is nekik. Ezek a kutyák legtöbbször bántalmazottak, altatás elől mentettek, testileg és lelkileg elhanyagoltak, mentális problémákkal küzdenek. Sok a süket dog, s ezek a problémák mind-mind a szaporítóknak „köszönhetőek”! Nagyon nehéz, de annál nemesebb feladat ezeket a kutyákat kiemelni a mocsokból, majd látni őket boldogan futni, és végül a gazdi kezébe adni a pórázt.

dalmadiéné ildikó (16)

Dunakeszin milyen helyzetben van az állatvédelem, az állatmentés?

– Dunakeszin nagyon gyerekcipőben jár még az állatvédelem, de bízom benne, hogy ha kellő tájékoztatást és segítséget kapnak az emberek, ezek a problémák megoldódnak. Ki kell alakítani a jó kapcsolatot a rendőrséggel, az állatorvosokkal, az önkormányzattal, és talán mi is olyan sikeresek lehetnénk, mint Újpesten az Állatvédő Liga, ahol minden fantasztikusan működik, ami példaértékű! Kiemelném még egyszer az ivartalanítás fontosságát, amivel nagyon sok betegség megelőzhető, és nem kívánt szaporulatok sem lennének.

Magyarországon vannak megfelelő törvények az állatok védelmére?

– Igen vannak, de sajnos nem sokat érnek! Amíg nincs valós büntetés, csak nevetséges pénzbüntetés, vagy felfüggesztett büntetések, addig nem szűnnek meg az állatelhagyások, állatkínzások! Börtönbe kell zárni minden állatkínzót és eltiltani örökre az állattartástól!

Nem szoktak azért megszólni, hogy miért az állatokon segítesz, ha az embereknek is ugyanúgy szükségük lenne segítségre?

– De igen, de ezzel nem törődöm! Egyébként a kettő nem zárja ki egymás. Aki ismer, az tudja, hogy szoktam segíteni embereknek is, viszont az állatok csak ránk, emberekre számíthatnak, és bizony gyakran az emberek miatt kerülnek iszonyú körülmények közé! Ők nem tudnak segítséget kérni, de mi állatvédők meghalljuk Őket és segítünk Nekik! Nagyon sok tervem, ötletem van, amit kis csapatunk -FEMA -DOGO RESCUE Argentin Dog Fajtamentő Egyesület áldozatos munkájával remélhetőleg sikerre fogunk vinni!

Előző cikkDumaszínház november végén Dunakeszin
Következő cikkÉletbe léptek az új szabályok a közétkeztetésben